1.1. Az írisz, mint egyedi azonosító és vizuális motívum
Az emberi szem ábrázolása sokáig visszavezethető és már elég korán magasztos jelentőséggel ruházták fel. Elég, ha csak az ókori egyiptomra és „Horus mindent látó szemére” gondolunk, de ott van a Buddhizmus megközelítésében a harmadik szem, mint a megvilágosodás és a felébredés szimbóluma, de feltűnik a hinduizmusban és a kereszténységben is. Híres/hirhedt ábrázolása pedig a szabadkőművesek nevéhez kötődik (Oh, gyerekkorom konteói…).
Egyébként aki valaha járt Görögországban és egyes török területen, annak pedig biztosan feltűnt az úgynevezett mati, vagyis a „Gonosz szem” szimbóluma. A sötétkék alapú, világoskék színű, általában kör vagy csepp formájú szem valójában egy amulett, amely a hagyomány szerint megvéd a („szemmel verés”) és más negatív hatások ellen. jelenleg nagyon népszerű, mint ékszer és egyéb helyekre szimbólumként felfestve.
Ugorjunk kicsit az időben egy kevésbé mitikus megközelítéshez. Az íriszről először egy magyar tudós, Perczely Ignáz készített anatómiailag pontos ábrázolást 1893-ban. Már ebben az időben megfogalmazott egy korrelációt, hogy az írisz redői, mintája, színe kapcsolatban áll a belső szervekkel, em block az emberi test egészségével. Erről majd később…
Az 1800-as évek végén a fényképezés technikai szintje még nem tette lehetővé az olyan részletes íriszképeket, mint amilyenek ma elérhetők, de az íriszt már akkor is használták azonosítási célokra. A francia rendőrtiszt és kutató, M. Alphonse Bertillon (1853–1914) egy azonosítási rendszert dolgozott ki, amely a test különböző méretein (pl. fej hossza, ujj hosszúsága) alapult. 1886-ban felvetette, hogy az írisz színe is egyedi jellemző, és felhasználható visszaeső bűnözők azonosítására. 1893-ban megjelent könyvében (Identification anthropometrique) részletes kézzel rajzolt színskálát mutatott be az emberi írisz színváltozatairól. Bár ezt a rendszert később kiszorította az ujjlenyomat-azonosítás, Bertillon újítása, a rabosítási fotó (mugshot) a mai napig használatban van.
1.2. M. Alphonse Bertillon ábrázolása az íriszről
Az írisz mintázatának rögzítésének gyakorlati felhasználása jelenleg főleg biometrikus azonosítóként szolgálnak. Ennek a technikának a kifejlesztése John daugman nevéhez köthető még a 90-es években fejlesztette ki azokat az algoritmusokat, melyek az íriszminták azonosításához szükségesek.
1.3. Íriszfotózás a napjainkban
A digitális fotózás elterjedésével kétségkívül könnyebb lett az íriszfotózás is, ennek ellenére nem volt elterjedt. Ez főleg a minőségi korlátoknak volt köszönhető. Hiába a makróobjektív, egyszerűen a gépváz tudása nem volt elegendő. Sem a megapixel szám, sem a dinamikatartomány. Az a gép ami dinamikában és felbontásban is kielégítő minőséget tudott volna adni, nem volt elérhető árban a fotósok körében. (A Phase One és a Hasselblad voltak úttörők a középformátumúak világában.) A fényképezők fejlettségéhez még egy másik fontos aspektus is társúlt, a digitális utómunka szoftverek összetettsége, alkalmassága. Nem azt állítom, hogy nem volt kivitelezhető, de egyszerűen olyan macerás volt a feldolgozás, hogy hamar kedvét szeghette a próbálkozóknak.
1.4. Legelterjedtebb módszerek
Manapság több megoldás létezik az íriszfotó helyes elkészítéséhez, de mindegyik módszerhez speciális felszerelés szükséges. Ami közös mindegyikben az a makró objektív. Ez lehet 90mm-150mm gyújtótávolság is, egyéni ízlés kérdése illetve a költségvetésé. 150mm abból a szempontból jó választás, hogy nem muszáj túl közel menni a klienshez, illetve a fókusztartomány nagyobb. Én 105mm-es objektívvel dolgozom és ezzel is kényelmesen kivitelezhető még a fotózás.
1.5. Világítási lehetőségek
Ahol észrevehetünk különbséget, az a világítás. Két nagy kategóriára oszthatjuk az eljárást: egyik az állandó fény, a másik pedig a villanófény. Mindkettőnek van előnye és hátránya.
1. Állandó fény
✅ Előnyök:
A pupillát azonnal összehúzza
Az eredményt kvázi élőképen látjuk
Ha jól csinálunk mindent, akkor elég egy fotó egy világítási szögből
❌ Hátrányok:
Nem tud olyan erős lenni, hogy a rekeszértéket szűkre állítsuk
Könnyen előfordulhat, hogy nem lesz éles az egész írisz területe
Szükség lehet képek stackelésére, ami bonyodalmas
Az Adaptalux gyárt kifejezetten íriszfotózáshoz LED lámpát, amit én meg is vettem, de a fent említett tapasztalatok miatt inkább a vaku felé vettem az irányt.
2. Villantás vakuval
✅ Előnyök:
Erősebb fény, jobb dinamikatartomány
Könnyedén le lehet rekeszelni az objektívet, hogy az egész írisz éles legyen
Jobb eredményt lehet elérni, mint állandó fénnyel
❌ Hátrányok:
A pupilla tág marad, több felvétel szükséges a kívánt pupillaméret eléréséhez
1.6. Személyes tapasztalatok:
Eredetileg vakuval tanultam ki az íriszfotózást, de meggyőztek a reklámok a LED-ről és váltottam. Pár hónap használat után viszont kijöttek a hátrányai:
Egy fekete bőrű kliens extrém sötét barna szemét nem tudta kivilágítani a LED, míg a vaku igen.
Volt olyan kliens, aki nem tudta nyitva tartani a szemét a túl erős LED fény miatt.
Online kutatásom során a legtöbb profi fotósnál a vakus megoldást láttam, és összességében jobb eredményt lehet vele elérni. Kár érte, drága tanulópénz volt.
2. Az iridológia rövid története és alapelvei
2.1. Az iridológia kialakulása
Az iridológia vagy más néven íriszdiagnosztika egy olyan áltudományos irányzat, amely szerint a szem szivárványhártyáján (íriszen) található elváltozások, színmintázatok, vonalak és foltok alapján következtetni lehet az ember egészségi állapotára. Az elmélet alapja az a feltételezés, hogy „a szem a test térképe”, azaz minden szervhez vagy szervrendszerhez kapcsolódik egy adott zóna az íriszen.
Az iridológia története Ignaz von Peczely (1826–1911) nevéhez fűződik, aki magyar orvosként és természetgyógyászként alkotta meg az első iridológiai térképet. A legismertebb – és egyben erősen megkérdőjelezett – anekdota szerint gyermekkorában megfigyelte, hogy egy eltört lábú bagoly íriszén fekete folt jelent meg, majd később hasonló elváltozásokat tapasztalt betegei szemén is. Ennek alapján fejlesztette ki saját „szemdiagnosztikai rendszerét”.
2.2. A fő állítások: „a szem a test térképe”
Az iridológia szerint a test minden szerve és funkciója leképeződik az íriszen, és így az egészségügyi problémák korán felismerhetők csupán az írisz makroszkopikus vizsgálatával. Az iridológusok úgy vélik, hogy:
az írisz különböző zónái megfeleltethetők a test különböző területeinek (például: jobb írisz – jobb testfél, bal írisz – bal testfél),
az írisz mintázatai, színbeli eltérései információt hordoznak a szervek állapotáról,
az írisz nem változik lényegesen az élet során, így megbízható térképként szolgál.
2.3. Iridológiai irányzatok és módszerek
Az iridológia története során többféle iskola és irányzat alakult ki. Ezek gyakran különböző módon értelmezik az írisz zónáit, de közös bennük a diagnosztikai cél. A legismertebb módszerek:
Peczely-féle térkép: az első ilyen térkép, amely több mint száz zónára osztja fel az íriszt.
Bernard Jensen amerikai irányzata: a 20. században továbbfejlesztette a Peczely-térképet, és bevezette a „toxémia” fogalmát az iridológiába.
Német iskola: szintén Peczely munkásságára épít, de nagyobb hangsúlyt helyez az öröklött hajlamokra és alkati típusokra.
A diagnózis során egy íriszkamerával vagy nagyítóval részletes képet készítenek a páciens íriszéről, amit az iridológus egy térkép alapján elemez. A következtetések gyakran általánosak („emésztési problémák”, „gyenge keringés”), és nincsenek klinikai tesztekkel alátámasztva.
2.4. Pro és kontra érvek
Pro érvek az iridológia mellett (támogatók szerint):
Korai figyelmeztető jelzés: Az iridológusok szerint a módszer segíthet olyan problémák észlelésében, amelyeket más vizsgálatok nem mutatnak ki időben.
Fájdalommentes és nem invazív: Az írisz vizsgálata nem jár kellemetlenséggel.
Egésztest szemlélet: A holisztikus megközelítés sokak számára szimpatikus.
Kontra érvek (tudományos álláspont):
Tudományos bizonyítékok hiánya: Számos tudományos tanulmány kimutatta, hogy az iridológia nem képes megbízható diagnózist nyújtani. Például:
Simon et al. (1979): iridológusok nem tudták megkülönböztetni vesebeteg és egészséges emberek íriszét.
Knipschild (1988): hasonló eredményre jutott prosztatabetegségek esetén.
Szubjektív értelmezés: Az eredmények nagyban függenek az iridológus személyes értelmezésétől.
Hamis biztonságérzet vagy pánik: Téves diagnózis téves megnyugváshoz vagy felesleges aggodalomhoz vezethet.
Anatómiai tényekkel nem egyeztethető: Az orvostudomány jelenlegi állása szerint az írisz nem tartalmaz idegi kapcsolatokat a szervekhez, így ezek állapota nem tükröződhet rajta.
Hivatkozások / Források:
Daugman, J. (2004). How Iris Recognition Works. Cambridge University
Knipschild, P. (1988). Looking for gall bladder disease in the patient’s iris. BMJ, 297(6663), 1578–1581.
Simon, A., Worthen, D. M., & Mitas, J. A. (1979). An evaluation of iridology. JAMA, 242(13), 1385–1387.
Truhlsen-Marmor Museum of the Eye®. (2024). A Look at Iris Photography. AAO Blog
3. Tudományos vizsgálatok és kritikák
Az iridológia – bár sokak számára vonzó alternatív diagnosztikai módszerként tűnhet fel – számos tudományos vizsgálat tárgyát képezte az elmúlt évtizedekben, és az eredmények egyértelműek: az iridológia nem alkalmas orvosi diagnózisra, megbízhatósága statisztikailag nem haladja meg a véletlenszerű találgatás szintjét.
3.1. Kulcsfontosságú tudományos vizsgálatok
1. Simon et al. (1979) – JAMA (Journal of the American Medical Association)
Egy, az iridológia diagnosztikai képességeit vizsgáló kutatás során 5 gyakorló iridológust kértek fel arra, hogy az íriszfotók alapján állapítsák meg, mely személyek szenvednek vesebetegségben.
Eredmény: A résztvevő iridológusok teljesítménye nem haladta meg a véletlenszerű tippelés szintjét.
Forrás:
Simon, A., Worthen, D. M., & Mitas, J. A. (1979). An evaluation of iridology. JAMA, 242(13), 1385–1387.
2. Knipschild (1988) – British Medical Journal
A holland orvos, P. Knipschild 39 beteg és 39 egészséges ember íriszfotóit vizsgáltatta meg három különböző iridológussal. A cél az volt, hogy felismerik-e a prosztatabetegséget.
Eredmény: Az iridológusok nem tudták megbízhatóan azonosítani a betegséget – teljesítményük ismét véletlenszerű találgatás szintjén mozgott.
Forrás:
Knipschild, P. (1988). Looking for gall bladder disease in the patient’s iris. BMJ, 297(6663), 1578–1581.
3. Ernst (2000) – Systematic Review
Prof. Edzard Ernst, a komplementer orvoslás egyik legismertebb kritikusa rendszerszintű áttekintést végzett az iridológiával kapcsolatos vizsgálatokról.
Eredmény: A rendelkezésre álló kutatások összesített elemzése azt mutatta, hogy az iridológia diagnosztikai pontossága nem jobb, mint a véletlené, és nincs tudományos alapja annak a feltételezésnek, hogy az írisz valóban tükrözné a belső szervek állapotát.
Forrás:
Ernst, E. (2000). Iridology: not useful and potentially harmful. Archives of Ophthalmology, 118(1), 120–121.
3.2. Főbb tudományos kritikák
Hiányzó élettani alapok
Az iridológia azon alapfeltevése, hogy az írisz „térképként” reprezentálja a belső szerveket, nem támasztható alá sem anatómiai, sem neurológiai szinten. Az íriszben nincsenek idegi összeköttetések a test többi részével, amelyek közvetíthetnék a betegségek jeleit.
Alacsony reprodukálhatóság
Több tanulmány is rámutatott arra, hogy különböző iridológusok gyakran egymásnak ellentmondó diagnózisokat állítanak fel ugyanarról az íriszről – vagyis az értelmezésük szubjektív és következetlen.
Diagnosztikai félrevezetés
Az áltudományos diagnózis hamis biztonságérzetet kelthet a páciensekben, vagy éppen felesleges aggodalomhoz vezethet, mivel az iridológia gyakran túl általános vagy pontatlan diagnózisokat állít fel (pl. „májterhelés”, „emésztési gyengeség”).
Tudományos konszenzus hiánya
A világ vezető orvosi szervezetei – köztük az American Medical Association, a British Medical Association és a National Institutes of Health – nem ismerik el az iridológiát megbízható diagnosztikai módszerként.
3.3. Összegzés
Bár az iridológia sokak számára érdekes és vizuálisan látványos módszer, a tudományos vizsgálatok egyöntetűen cáfolták megalapozottságát és megbízhatóságát. A jelenlegi bizonyítékok alapján az iridológia nem használható diagnosztikai célokra, és alkalmazása – különösen ha más orvosi vizsgálatokat helyettesít – potenciálisan káros lehet a páciensek számára.
4. Az íriszfotózás elhatárolása az iridológiától
4.1. Az íriszfotózás célja: esztétika, nem diagnózis
Az íriszfotózás alapvetően művészi és portréfotózási tevékenység, amely az emberi szem mintázatát – különösen a szivárványhártya színeit és szerkezetét – emeli ki egyéni műalkotásként.
📸 A cél: megmutatni, milyen különleges és megismételhetetlen az emberi szem – nem pedig egészségügyi állapotot megállapítani.
4.2. Mi különbözteti meg az íriszfotózást az iridológiától?
| Jellemző | Íriszfotózás | Iridológia |
|---|---|---|
| Cél | Művészeti, vizuális ábrázolás | Diagnózis felállítása |
| Tudományos alap | Nincs tudományos állítás, esztétikai cél | Tudományosan cáfolt áltudomány |
| Használat | Dekoráció, ajándéktárgy, portré | Alternatív gyógyászat |
| Adatkezelés | Fénykép, név nélkül | Személyes egészségügyi információk feltételezése |
| Módszertan | Fotótechnika, nagy felbontás, világítás | „Írisz-térkép” értelmezés |
4.3. Miért fontos az elhatárolás?
Sokan – főként a nyelvi és kulturális különbségek miatt – összekeverhetik az íriszfotózást az iridológiával. Ez különösen fontos azok számára, akik íriszfotós szolgáltatást kínálnak:
Az ügyfelek félrevezetése etikátlan lenne, ha azt sugallnánk, hogy az íriszfotó diagnosztikai értékkel bír.
Az orvosi látszat keltése jogilag is aggályos lehet (pl. egészségügyi szolgáltatásnak minősülhet).
A hitelesség és a művészi érték fenntartása megköveteli az egyértelmű kommunikációt az ügyfelek felé.
4.4. Záró gondolat
Az emberi írisz valóban lenyűgöző és megismételhetetlen – de nem térkép a szervezet működéséről. Az íriszfotózás elismerésre méltó művészeti forma, amely a szem szépségét és egyediségét állítja fókuszba – nem egészségügyi diagnosztikai eszköz. A hiteles és nyílt kommunikáció kulcsfontosságú, hogy az íriszfotózás a helyén kezelhető legyen, és ne keveredjen az iridológia áltudományos területével.
